Lara Fabian
Lara Fabian (született Lara Crokaert 1970. 01. 09. Etterbeek, Belgium) belga-olasz származású francia nyelvû énekesnõ, zeneszerzõ és szövegíró, akit hangjának merészségérõl és technikai virtuozitásáról a világon mindenhol ismernek. Gyakran énekel olaszul, spanyolul és angolul a francián kívül. Ezenfelül, egyszer még portugálul is énekelt, bár nem beszéli a nyelvet folyékonyan, valamint a német nyelvbe is belekóstolt 1988-ban, a „Croir" német változatával (Glaub), úgy, hogy németül sem beszél. Ez ideig több, mint 12 millió példányban keltek el lemezei világszerte.
Gyermekkor
Lara flamand apától és szicíliai anyától született. Nevének ötletét szülei a Doktor Zsivágó c. film fõcímzenéjébõl merítették. Bár Etterbeek-ben született, az elsõ öt évét Catania-ban töltötte, az olasz volt az elsõ nyelv, amit megtanult, mielõtt visszatért a belgiumi Brüsszelbe. Lara énekelni és táncolni kezdett, valamint nagyon fiatalon zongorázni tanult, és nyolc évesen hivatalos leckéket vett a Royal Conservatory of Brussels-ben. A konzervatórium évei alatt elkezdte saját dalait írni és elõadni. Lara dalait ugyanannyira befolyásolták a klasszikus ének-és zeneelméletei, mint amennyire a kortárs mûvészek, Barbra Streisand és a Queen. Ez idõ alatt Lara benevezett néhány európai versenyre és számos díjat nyert. Ezen versenyek egyikének a megnyerésébõl következett, hogy 1986-ban megjelenhetett az elsõ kislemeze, „L'aziza est en pleurs" / „Il y avait" (a belga szerzõ, Marc Lerchs írta), amely hódolat volt az elhunyt francia énekes Daniel Balavoine elõtt.
Zenei karrierjének korai szakasza
1988-ban a luxemburgi RTL TV csatorna meghívta, hogy képviselje országát a 33. Eurovíziós Dalfesztiválon, amit abban az évben az írországi Dablin-ban tartottak. Az elõadott dalt („Croire" - Hinni) Jacques Cardona és Alain Garciac írta Lara-nak, amivel a tisztességes negyedik helyen végeztek azon az estén. A nyertes dal Svájchoz fûzõdött, s aki énekelte, nem más volt, mint Célne Dion („Ne partez pas sans moi"). A Croire" nagyon kelendõ volt abban az évben, közel ötszázezer példányban fogyott el. Lara még manapság is elõ szokta adni a koncertjein.
Tanulmányai befejeztével (Lara eredetileg úgy tervezte, hogy a gyermekkriminológiának szenteli az életét) 1990-ben Kanadába utazott, hogy a harmadik kislemezét („Je sais" - Tudom) népszerûsítse, s közben beleszeretett a quebec-i vidékbe. 1991-ben két bõrönddel és 1000 dollárral a zsebében Lara Montréal-ba költözött, és észak-amerikai karrierbe kezdett. Saját zenei céget és lemezkiadót hozott létre Productions Clandestines néven. Nem teljesen egyedül jött el Brüsszelbõl; barátja és szerzõtársa Rick Allison szintén elhagyta szülõhazáját, Belgiumot, és Lara-val utazott egy olyan merész kalandba, amely Lara hírnevét és karrierjét olyan magaslatokba repítette, ahol jelenleg is van. Rick egy brüsszeli jazz bárban találkozott elõször Lara-val évekkel ezelõtt, és nagy hatással volt rá, amikor Ella Fitzgerald „Summertime" c. dalát énekelte. A páros zökkenõmentesen dolgozott a dalok írásán és felvételén.
1991-ben debütált a „Lara Fabian" lemezzel, melynek felvételei még Belgiumban készültek korábban, de Kanadában jelent meg 1991 augusztusában, és 100.000 példányszámban kelt el. A bemutatkozó lemez 1993-ban aranylemez lett, majd a rákövetkezõ évben platina. A sikerhez, ahhoz, hogy a rádiók is játsszák a dalait, olyan vidám dance-pop slágerekre is szükség volt, mint a „Le jour oú tu partira" (Az a nap, amikor elhagysz), Les murs (Falak) és a Qui pense á l'amour (Ki gondol a szerelemre). Lara különbözõ jelöléseket kapott az 1993-as ADISQ gálán (Felix-díjat osztanak ki több kategóriában is, ami Kanadában olyan szintû elismerés, mint Amerikában a Grammy-díj - a szerk.) és az akkori „közvélemény kutatások" szerint Lara-t tartották a legígéretesebb quebec-i énekesnõnek.
1994-1996: Lara áttörõ lemeze
Szilárd quebec-i körutazása hozzásegítette, hogy az 1994-ben megjelenõ „Carpe Diem" Lara áttörõ lemeze legyen. Megjelenése után kevesebb, mint három hét alatt arany lemez lett, és három kislemez vált slágerré: „Tu t'en vas" (Elmész), „Si tu m'aimes (Ha szeretsz) és a Leila. A következõ évre a lemez háromszoros platina lett és a Lara által rendezett turné, több mint 150.000 rajongót vonzott. Ez a siker az 1995-ös ADISQ gálán két Felix-díjat is hozott Lara-nak: „Az év legjobb show-ja" és „Az év legjobb nõi énekesnõje" kategóriában - ez utóbbit közönségszavazat alapján adják.
1995 januárjában Serge Lama megkérte Lara-t, hogy csatlakozzon hozzá a Palais des Congrès párizsi színpadán, és énekelje el vele a „Je suis malade" (Beteg vagyok) címû dalát, amelyet Lara a Carpe Diem lemezén feldolgozott. A közönségre olyan hatással volt ez a duett, hogy Serge azonnal megkérte Lara-t, még egyszer énekelje el a dalt, ezúttal egyedül. És a dal újra elvarázsolta a közönséget.
1996-ban a Walt Disney Studios megörökítette Lara hangját, amikor felkérték, hogy legyen õ Esmeralda hangja és énekeljen egy dalt a Notre Dame-i Toronyõr animációs filmben. A Disney feltette a dal francia változatát is az egyébként angol nyelvû filmzene lemezére, Betty Midler változata mellé, amely egyedi eset volt a társaság életében.
